Szomorú :'(
~Ne menj még el, ne menj, csak ölelj, még nem búcsúztál el még nem készültem fel.
~Hogy az ember öregszik, azt egyebek közt azon is észreveheti, hogy gyermekkora földrajzilag megtekintélyesedik. Úgy értem: azok a helyek, ahol valaha játszott, haszontalankodott, átváltoznak: a híres grundból romantikamentes nagyvárosi utca lesz, a kerti udvarra négyemeletes palota épül, és így tovább. Az ember kiszorul emlékeiből.
~Mire kimondtam volna, hogy nem az a fajta lány vagyok, már az voltam..
~Mindig nézz a hátad mögé.. a barátok onnan döfnek.
~A sötétben nem látszanak a könnyek, ezért sírok az éjszaka közepén, mikor csak a plüssmacim látja
~Ha az emberek jót látnak, akkor el is várják azt..És én nem akarok más elvárásai szerint élni..
~Tulajdonképpen nincs is erőm folytatni. Olyan lettem, mint azok, akiket gyűlöltem.
~Ott ült mellettem, olyan közel, hogy akár megérinthetném, és mégis olyan távol, mintha csak a képzeletemben élne..